Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Álmegoldások országa


„Azt még egy frissen érettségizett 18 éves is tudja, hogy közmunkával nem lehet a munkamorált megőrizni, újrateremteni” hangzott el egy beszélgetésben, ahol 40 különféle értelmiségi ült.

Vagy nem volt kedvük vitatkozni, vagy igaza volt az idézett személynek. Mivel szavait mély csend fogadta.

Egy 2007-es elemzésből tudjuk, hogy a rendszeres szociális segélyben részesülő munkanélküliek, valamint a közmunkát végzők kisebb valószínűséggel lépnek nem támogatott állásba, mint a többi munkanélküli és inaktív.

Azt is tudjuk, hogy megengedhetetlenül sokat költünk segélyre.

De először nem a saját házunk táján kéne szétnézni?

Tegye fel a kezét az, aki nem annyi adót fizet, mint amennyit keresete után kéne, és tegye fel a kezét az a cégvezető, aki rákényszeríti erre az alkalmazottait.

Sok a kéz a magasban.

Nekem az egyik kedvenc sztorim a Papp László aréna, ahol diákmunkában alkalmazzák a vendéglátós személyzetet 10000 forintos jegyárak mellett.

Mit is csinálunk jelenleg mi magyarok, mi a magyar társadalom?

Nem fizetjük a kötelességünket az állam felé, aztán azt mondjuk, a rohadt segélyből élők.

Persze vannak olyanok, akik tényleg hasonló pénzt keresnek, mint a segélyből élők, EZ BORZASZTÓ, de erre nem az a megoldás, hogy vegyük el bizonyos emberek segélyeit.

Vagyis dehogynem, bizonyos emberek segélyeit igen,  pl. olyanét, aki úgy kap rokkantnyugdíjat, hogy mellette van egy cége, VEGYÜK EL!

Ne csapjuk be magunkat!

Itt nem a putriban lakó cigányok lopják meg az államot, hanem a minimálbérből élők, akik aztán Mercivel járnak, az inaktívnak álcázott aktívak.

Nem a munkanélküliségi mutatónk a legmagasabb az Unióban, hanem az inaktívak számában vezetünk.

És miért van ez?

Mert mi voltunk a legvidámabb barakk, és ennek ára van, az ára a társadalmi morál, a maszek, hogy kibújunk az adózás alól, mert a szocializmus megoldja.

De vegyük észre, nincs szocializmus, az állam bácsi szerepe már nem az osztogatás, hanem a segítés, nem eltart minket, hanem hozáségít, hogy eltartsuk magunkat.

Viszont itt egy kérdés(és dimenzióváltás):

Mit akarunk, olyan kapitalizmust, amiben 100-szoros különbségek vannak a legszegényebb és a leggazdagabb között, vagy olyat, ahol a leggazdagabbak tartják el a legszegényebbeket?

A lényeg: az tarthatatlan, hogy a nem létező magyar középosztállyal akarjuk eltartatni, nem csak a szegényeket, de még saját alsó középosztályát is.

Látszólag az előző mondatban ott az ellentmondás, de az alsó középosztály jelenleg abból él, hogy a saját maga által befizetett adókból kap kedvezményeket.

Miért van az, hogy amikor probléma van ebben az országban, mindig egy populista sehova nem vezető úton indulunk el?

Ebben az országban miért gondolják úgy az emberek, hogy mindig a népszerű a hasznos?