Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Pilátusok krédója


 Morvai Krisztina szokásosan sértődött levelét megírta. Na bumm - mondhatnánk erre. Benne van minden, amire építi pártja - pontosabban a pártjában a saját maga egyéni -  morális felsőbbrendűségét. 

Sajnos, némi alappal. Egy 1956 óta soha nem látott erőszakhullám söpört végig Budapesten, amit - többek között - egy felelőtlen és gyenge rendőri fellépés után aránytalan megtorló intézkedések, mindennek betetőzéseként egy honatya majdnem agyonverése követett. Groteszk módon a Jobbik prominensei a szó legszorosabb értelmében liberális jogvédő anyatigrisekként védték a polgári áldozatokat személyválogatás nélkül. Munkájuk során leleplezték a liberális jogi normák korrupt alkalmazási gyakorlatát. Kiderült, hogy a magyar rendőr nem a jognak hanem a drillnek van alávetve, hasonlóan egy átlagos harmadik világbéli diktatúrában szolgáló kollégájához. Mint az köztudott, ennek a történetnek 3 súlyos következményét nyögjük azóta:
 
1. A Jobbik ezek után szemrebbenés nélkül megkérdőjelezi a politikai (tehát nem faji) nemzet liberális demokráciákban szokványos államjogi normáit. Felhatalmazása kvázi erre az, hogy az állam sem tartja be a maga normakereteit. Logikus tehát, hogy bukjon a rendszer. Kb. így gondolkodnak az iszlamisták, meg egyéb vallási és etnikai fundamentalisták, meg azon kétes stabilitású országokban, ahol a diktátor derűsebb napját liberalizációnak, fejfájósabbjait meg fasizálódásnak titulálják a neves politikai elemzők.
 
2. Az állam - véli a Jobbik -, mivel visszaélt erőszakmonopóliumával (mi miatt kvázi már nem demokratikus), a jogos önvédelem örve alatt megszervezheti a maga paramilitáris alakulatát, amellyel sakkban tarthatja a rá és szimpatizánsaira vélt vagy valós veszélyt jelentő államot, ill. egyéb rivális partikularitást, legyen az számára hulladéknak számító csöves vagy kisebbségi, aki mindössze puszta létével, születési és természet adta "rendellenessége" (pl. buzi, krónikus beteg, cigány, zsidó) miatt közveszélyes, ártalmas, fertőző, okozója a többség szenvedésének (ahogy a régi náci közmondás tarja: Die Juden sind unser Unglück). Amihez joga van a politikai közösséget szimbolizáló államnak, ugyanarra miért is ne lenne az ellenhatalomként önmagát beiktató Jobbiknak, amely a törzsi nemzet kompilátora.
 
3. Tetteivel és az azokat kisérő felkorbácsolt érzelmű vitákkal el tudta hitetni magáról a Jobbik, hogy érzékenyen és - ami még fontosabb - totojázás nélkül, gyorsan reagál a társadalmi szolidaritási hálóból kiesett falvak, kisközösségek, szegények, meg a rendőri brutalitástól szeme világát vesztett gyanútlan pesti járókelő szenvedésére. Ért az egyszerű emberek nyelvén, nem kíván tőlük elvont jogérzéket, bonyolult logikai okfejtést, saját sanyarú helyzetükre nem helyez rá még több felelősségkényszert, kihívást, nem idegesíti őket értelmiségi zsargonnal, idegen tőle az urbánus elitizmus, fölényeskedés. Rendpártiságában egyszerű, a csűrcsavarmentes paraszti természet organikus feudális utópiája felé halad. Kezében tájolóként a puszta önérdek mágnestűje pedig megbizhatóan mindig Jobbikos gazdájára mutat. Egyszóval a populizmus magvait elszórta a nép között, értékvilágát - immár parlamenti mandátumokkal súlyosbítva - megkérdőjelezhetetlenné tette.
 
Valójában Morvai ezekről a fontos dolgokról tájékoztatta volna az amerikai nagykövetet: Forradalom van, kezicsókolom, az állam bukóban és mi vagyunk az elnyomott nemzet (16%-ban) legitim képviselői. Tessék már minket is odaengedni a puncstortához. 
Dehát nem adta rájuk megszentelő kenetét az elsőszámú "globalista" világhatalom. Fura, hogy a Kurucinfó se firtatja, miért is várta el Movai ezt a "velejéig gonosz" Amerikától. Csak nem fogta el honvágy a régi "magukfajtás" globálbürós világa iránt? Hess, ördög!
 
Aztán mégis jött válasz "Joe bácsitól".
 
"Nem önök az igazi magyarok" - írja. A címzés többesszáma önkéntelenül minden egyes szimpatizánst a nemzetes asszony rakott szoknyája köré ugraszt. A Jobbik imaginárius nemzetfelfogása hitalapú, vallásszerű kultikus kötődés. Inkább a zord külvilág válsággal vert káosza szorítja a hívő nyájat össze, nem az intellektus és az erkölcs. Politikai párt játszott már el azzal a gondolattal bőven Morvaiék előtt, hogy kisajátítsa a nemzeti jelképeket, s kokárdával jelölje meg az ortodox igaz magyar felekezet tagjait. Field most exkommunikál egy eretnekmozgalmat, noha nem világos miféle felhatalmazás alapján. Van-e oszthatatlan igaz magyarság, amiből mégis sebészkéssel kivágható igaztalan beteg rész? - ezt fontoljátok meg, oh, demokratákok! A történeti okfejtést aztán kiegészíti  névetimológiai és származástani levezetéssel, amivel arra a tényre próbál rávilágítani, hogy nincs olyan, hogy esszenciális magyarság. Morvaiék amúgy nem is annyira a tisztavérűség hamisgulyás árjatanát kotyvasztják, hanem a hazai sovén hagyományokhoz igazodva inkább a feltétlen lojalitás, a nemzeti öncélúság (régi szóval a "fajszeretet") krédóját. A nemzet számukra megkérdőjelezhetetlen szentség, amire vagy fel kell esküdni vagy valamilyen módon bizonyítani kell a szakrális kötelékhez tartozást a mai korrupt államhoz való "szolgai" tartozás helyett, mert vele együtt menthetetlenül a születéssel alanyi jogon járó politikai státus is devalválódott. Ha valaki azt mondja erre, hogy ez a doktrína önamgában kimeríti az alkotmányos rend megdöntésének kisérletét és az állampolgári jogok semmibevételét, nos, attól tartok, nem jár messze az igazságtól. Szerencsére nem is kell ezt ennyire kristályosan kifejteni soha, mert aki része a mágikus közösségnek annak nem kell, talán nem is lehet a tant szavakba önteni. Olyan ez mint a zen híres paradoxona: aki ismeri, az nem beszél róla; aki beszél róla, az nem ismeri.
 
Richard Field kinyilatkoztatásával még egy nagy gond van: belemegy a moralizációs zsákutcába, hogy ezzel húzza ki Morvai alól a maga morális varázsszőnyegét.
A moralizálásban ott a stikli, hogy az a "jó" magyar, aki gürcöl, aki viszi a maga szociális terhét zokszó nélkül, aki harcol (egyre egyenlőtlenebb feltételekkel) a munka világában. Ez szerintem ostobaság. Sőt, már-már felháborító. Ettől még persze a retorikai szándék jó, csak félremegy.
 
Field felsorol egy sor tipikus állami közalkalmazotti szolgáltatói körből vett példát, ezzel mintegy jelezve is, hogy ők húzzák az igát, azaz nekik lenne joguk Morvai helyett moralizálni.
 
(Egyébként érdekes, hogy egy termelői szakmakör nincs közte. Mit is mondott Orbán Viktor idei évértékelőjében? - A termelésre kell alapozni, mert halófélben a "pénzkapitalizmus".)
 
Szándékosan vagy véletlenül, de pont ezek az alsóközéposztály tipikus példányai, akik valóban a lecsúszás ledrámaibb folyamatait élik ma át. Nagyon sokuk egzisztenciális félelmükben bizony a Jobbikhoz sodródtak. Lehet, hogy Field úr nagyon csodálkozna ha tudná, hogy ők bizony így "reklamálnak". És hogy érvel erre a külföldi ingatlanspekulátor? Belengeti félelemkeltően a nacionalista kártyát ezeknek az embereknek, mondván, ha a Jobbikot választják (akik nem igazi magyarok), azzal szegrül-végrül ők se igazi magyarok. Lehet, hogy ezt nem gondolja így át Field, a Jobbikos olvasók viszont ráéreznek ezekre a nüanszokra, és ha lehet, nemhogy eltántorítaná, hanem még jobban megerősíti bennük a Jobbik iránti vonzalmat. Ezzel az előíró autentikusos magyarság-indexeléssel ráerősít a bennük fortyogó elitellenességre, mert ez a bornírtság felidézi bennük azokat az értelmiségi és politikai tv-sztárokat, akik magukrahagyták őket. Field úr nyilatkozata, minden jószándéka ellenére sok elemében kontraproduktív. Végső érvelésében akaratlanul szociális érzékenységében sérti a valódi baloldal híján a Jobbikhoz sodródottak táborát. 
 
Természetesen, nem azt sugallom, hogy egyet kellene érteni a Jobbikos dialektikával, hanem azt, hogy meg kéne érteni végre mind a véleményformáló, mind -továbbadó eliteknek ezt az attitűdrendszert, mert csak ennek árán lehet a parttalan vitáktól, a kölcsönös ignoráció állóháborújából kizökkenni, eredményeket elérni, lelkeket, emberi sorsokat, generációkat megmenteni a teljes kulturális leszakadástól, a barbarizációtól.