Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Gyözött Orbán sármja?



Lezárult ma egy fejezet Orbán és Barosso találkozója után, indulhat a tárgyalás az EU-IMF kötelék és hazánk között. De vajon minek köszönhető a megegyezés? Orbán sármja? Barosso lelkiállapota vagy az EU gazdasági helyzete a döntés alapja?

A mai egyeztetés után egy témában született megállapodás: Orbán megígérte visszacsinálják a Jegybanktörvényt, megmarad hazánk utolsó kormánytól független intézménye. Ellenben a másik két Magyarország ellen indított kötelezettségi eljárásban az EB az Európai Bírósághoz fordul. Ez lenne a békülékeny hangnem, a megegyezés?

Igen is meg nem is. Itthon sokan próbálták úgy fordítani az EB eljárásait és az IMF hiteltárgyalás megkezdésének csúszását, mintha a bizottság politikai döntésekhez kötné a hitel megadását, pedig ez csak részben igaz. Az EU elvárása, nem a helyes politikai kormányzás, a gazdasági megállapodáshoz. A konvergencia program megtartása, a hiány csökkentése volt úgy tünik a feltétele a tárgyalások megkezdésének. A politikai eljárások úgy tünik részben külön témát képeznek.

De így kicsúszni látszik a talaj az álmodott szabadságharc alól. Ezért is próbálja meg most Orbán a megszorításokat az IMF-EU páros nyakába varrni, ami a szokásos kettős játszma része. Az államadósság csökkentését még fél éve is kiemelt harcként, az államadósság elleni háborúként tartottuk számon, egészen addig amíg a kormány rájött az elrontott gazdaságpolitika miatt ez tarthatatlan.

Tavaly decemberben, az utolsó pillanatban a Stabilitási törvény életbelépése előtt, az államadóság növekedésének tiltására vontakozó pontot 2014-ig kivette a törvény hatálya alól a kormány. Valószínűleg ez volt az a pont ahol az EU-IMF kettős megijedt, hogy nem lesz betartva a konvergencia program, Orbán nem húzza meg a várt megszorításokat, és Magyarország bajba kerülhet. Ezt pedig nem hagyhatta az EU az instabil mediterán államok mellé nem hiányzott koncként még egy csödközeli állam. Ezért is gyakorolt ránk erős nyomást az unió a politikai hiányosságok mellett gazdasági téren is, és ezért is ért végett a gazdasági szabadságharcunk, szerencsére, és ezért jelentették be most a megszorításokat, sajnos.

Azért szerencsére ért véget, mert bár a piaci függetlenség, az önálló és erős Magyarország viziója jó és fontos dolog, ez nem azzal kezdődik, hogy azt mondjuk erősek vagyunk. Ameddig Magyarországon a KKV szektor haldoklik az adóterhek alatt, és a teljes gazdaságunk a Német importadatok szelére rezdül, nem állhatunk ki nagy pofával. Van értelme a függetlenségi harcnak, van értelme a multik megregulázásának (ott ahol valóban szükség van erre) a hazai támogatásának, de nem ész nélkül.

Ha az Európai Uniót nem ellenfélként kezeljük, hanem partenerek vagyunk annak megújításában, hosszú távon sokkal többet tehetünk Magyarország jövőjéért. 

· 2 trackback