Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Ich bin ein Leányfaluer


Nem tudom, milyen lehet Leányfalun élni, valószínűleg soha nem is fogom megtudni. Nem tudom, jó-e a sarki pék, kedves-e a körzeti orvos, milyen az iskola, vannak-e politikai csaták ebben a Szentendre melletti városban, de egyet tudok. Ma, ha csak pillanatokra is, de minden fenntartás nélkül vallanám magam büszke leányfaluinak.

Miközben a nagypolitika és az önjelölt kispolitika rongál, rombol, és újratemet ész nélkül, a nemzet egységét figyelembe sem véve, ma Leányfalun posztumusz díszpolgárrá avatták Móricz Zsigmondot, a város korábbi lakóját. A helyi politika egyik ága se azon mesterkedett, hogy megtalálja a saját halottját, akit a másik nem tud elfogadni, hogy agresszívan odaszarjon a másik küszöbére, hanem figyeltek a múltjukra, és az idén 70 éve halott írónak adományozták díszpolgári címet. A hírekben nincs szó politikai viharokról, áskálódásról, csak a múltjára büszke városról.

A nagypolitikának se kéne kétes megítélésű Horthykat és Kádárokat szentnek beállítani, csak azért is. Ahogy nem kéne kampányt csinálni egy jó író, de végtelenül buta politikus újratemetéséből sem. Kormányzati kezdeményezésre is lehetne szobrot állítani Nagy Imre, Maléter Pál, Bibó István, Kéthly Anna, Szentgyörgyi Albert, Márai Sándor, Bartók Béla, Szabó Magda, Salkaházy Sára, Kodály Zoltán, Illyés Gyula közül bárkinek, a teljesség igénye nélkül. És hiába nem teljes a sor, jobb és baloldal is választhatna közülük úgy, hogy másokat ne sértsen meg vele.

De a politika olyan, amilyennek hagyjuk, és míg mi, a leányfaluiak ülünk otthon és hallgatunk, a politika a kis Kádárok és kis Horthyk szavát hallja meg, nem a miénket. Nem azokét, akik Leányfalun, az erkélyen fröccsözés közben szeretnének végignézi a családjukon, és az egész heti munka után kellemesen és elégedetten hátradőlni.

Ui: Tudom, hogy hiba van a címben, de nem vagyok én még megközelitőleg sem egy Kenedy