Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Egyszerüen, békésen, normálisan, élni!


Tegnap a fényes utcán egy idióta odament egy 90 éves emberhez, és inzultálta, már ez szégyen lenne. De a 90 éves ember Dr. Schweitzer József nyugalmazott főrabbi és csak azért inzultálták, szóltak be neki, mert zsidó. Másik ok nem lehetett, az antiszemitizmuson kívül nincs más ok, ami bárki számára indokolttá tenné, hogy egy 90 éves bácsit fenyegessen. És ki gondolta volna, hogy az antiszemitizmus ok lehet még ebben az országban bármire?

Fotó: Soós Lajos 

Az elmúlt hetek eseményei az oda-vissza provokációk a magyar társadalom normális részében világossá tehették, hogy vannak olyan emberek, méghozzá szép számban ebben az országban, akik az identitásukat, a sorsuk felett érzett keserűséget, vagy családi tragédiájukat a gyűlöletbe fojtják. Gyűlölik azt, amik nem ők és azokat, akik nem úgy gondolkodnak mint ők, vagy azokat akik nem úgy néznek ki, mint ők.

Legyen bármi is ennek a gyűlöletnek a kiváltója nem nyerhet igazolást. Nem nyerhet igazolást az Magyarországon, hogy egymás érzéseibe, lelkébe vagy testébe vágunk bele, mert ha igazolást nyer, akkor nem nagyon marad bármiről beszélni, csak az üvöltés marad.

Az SZDSZ eltűnésének legfőbb okozója az volt, nem ismerték fel, illetve nem voltak hajlandóak beszélni a valóban problémás cigány-magyar együttélésről, lesöpörték az asztalról, és úgy tettek, mintha elintézhető, magyarázható lenne a társadalom rasszizmusával. Elhallgatás, mellébeszélés, és nem csak ebben az ügyben. Azóta megfordult valami. A problémáknak a felismerése a társadalom számára nem megoldásokhoz vezetett, hanem csapzott gyűlölethez. Az idiótákat kiengedték, és senki nem szól rájuk.

De az idióták kiszabadulása mást is hozott magával, egyre radikálisabb és radikálisabb megszólalásokat. Amikor a legnagyobb ellenzéki párt vezetője nyugodtan hazaárulózza le politikai ellenfelét, a miniszterelnököt az ATV-ben, és senki meg se szólal, ott baj van. Amikor a liberális értelmiség és a baloldal nagy része számára legitimmé válik egy általuk nem szeretett, de mások által tévesen példának állított történelmi szereplő meggyalázása, ott baj van. Amikor emberek egy 90 éves nem bizonyítottan háborús bűnös halálán örömködnek, ott baj van. De baj van akkor is, amikor egy nyilas írót emel piedesztálra a kormány, amikor sok százezer ember haláláért felelős kormányzónak állítanak szobrot, amikor a levitézlett, leváltott diktatúra vezére legitim a társadalom számára.

Nem is csak baj, hanem a demokrácia válsága. Pedig a magyar társadalom többsége demokráciában akar élni. Csupán a politikai elit nagy része és az általuk felzaklatott emberek nem látják ezt. Demokráciát viszont nem lehet semmilyen gyűlöletre építeni. És ami még fontosabb, az életünket sem lehet gyűlöletre építeni.

Az emberek bezárkóznak kis személyes valóságukba, felépítik a burkaikat. Visszatérve Schweitzer rabbi megfenyegetésére bizonyosak vagyunk benne, hogy egyesek megtalálják az indokaikat arra miért nem baj ez. Felhozzák a fent említett Képírót, elfeledkezve akkor mennyire fájt nekik, mennyire megbántva érezték magukat, azt kívánva a Képíróval való védekezéssel, hogy másoknak is fájjon.
Kitalálják majd provokáció volt az egész, miközben ők maguk is ontják a kommenteket, amik ilyen vagy durvább cselekedetekre uszítanak. Bevetik a cigánykártyát, ami mindentől mentesít, de legfőképpen a gondolkodástól, mondják, a cigányok bántják a magyar embereket. De hát nem pont az a gond, hogy bántják, nem azt kéne elérni, hogy minél kevesebb ember bántson minél kevesebbet? A konfliktusokra konfliktus, a fenyegetésre fenyegetés, provokációra provokáció.

Persze nem kell aggódni, ez a burok minden oldalon megvan és mindenki előszeretettel mászik bele. Pedig pontosan ezeknek a burkoknak a lebontása vinne el minket a gyűlölet feloldása felé. Mert anélkül nem lesz béke, hogy megértsük, miért fontos valakinek Trianon és miért sértő másra nézve a Horthy korszak pátoszos ünneplése. Nem kell szeretni egymást és nem a feltétlen összefogás a lényeg, nem is az egyetértés, csupán a megértés és az empátia. Azokat a vitákat, amiket a jelenlegi közélet lefolytat, le lehetne folytatni mások megsértése, sértegetése és inzultálása nélkül is. És ebben nincs felelős, hiszen folytatjuk azt, amit a másik elkezd, ha pedig nem folytatjuk, akkor kívülről nézzük nem szólunk rájuk, nem teszünk semmit.

De ha nem változtatunk azokon a gyakorlatokon, amik jelenleg folynak, ha a történelem és érzelmeink csupán a másik gyalázására lesznek jók, akkor nem kell ide elképzelt idegen hatalom, hogy ez az ország tönkremenjen, ha még nem ment tönkre.

· 2 trackback