Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Magyar az aki magyar


Vannak azok az emberek, akiknek csupán magyarságuk van. Nem rendelkeznek mellé sem tudással, se kreativitással, sem tehetséggel, nincs más számukra mint a magyarságuk. Ilyen Szentesi-Zöldi is, a Hírlap kemény tollú publicistája, aki pár napja magyarságmegélésével orgoványi magasságokba emelkedett, és pár hasznos tippet adott ironikusan, hogyan legyen magyar a liberális.

Szentesi-Zöldinél a biztositékot az csapta ki, hogy az Index leforditotta és közölte a Daily Mirror cikkét, amiben arról van szó, hogy az orvosi fű hatására két szélsőjobboldali liberális lett. Az Index megtette ezt, mint minden bulvárlap a világon Kenyától Timbuktuig, ugyanis ez egy bulvárhír. Nem vélemény, nem hitvallás, hír.

Liberálisból magyarrá válhat például az ember, ha életében egyszer kiszabadul Újlipótvárosból, elmegy a Székelyföldre, ahol elé teszik a tárkonyos pityókalevest, de előtte megszentelik az alkalmat egy kis kokojzapálinkával. A liberálist először valósággal sokkolja, hogy székelyek társaságában kell üldögélnie, sehol egy borjúfalatnyi fű, de aztán szépen, óvatlanul, lassú haladással magyarrá lesz.

A nemzetközi orvostudomány is elismeri egy másik magyar szérum gyógyító hatását. Nem kell mást tenni, mint a nyávogó, kántáló beszéd helyére helyes hangsúlyokat ültetni, erre vizet inni, és várni a hatást. Garantált siker. Az annak előtte érthetetlen, kásás, motyogó akcentust ízes, magyar beszéd váltja fel. Mellékhatásként a liberálisnak – teljesen magától – csavaros bajusza is nőhet.

Személy szerint sajnálom Szentesit. Egyrészt történelmi tanulmányainak hiánya, másrészt egyszerűsége, harmadrészt pedig a gyűlölet miatt, ami a szívében lakozik. Ha Szentesit a gyűlölködésen kívül érdekelné valami, ismerné például Solt Ottilia nevét, ismerné például a Beszélő történetét, vagy az erdélyi magyarok egy részét. Azért ezt a három csoportot hozom, mert első kettő magyar liberálisként nagyon sokat tett az erdéli magyarságért. Élelmet és ruhákat vittek Erdélybe Ceausescu legkeményebb terrorja idején a rendszerváltás előtti magyar liberálisok, sőt, az alternatív közbeszéd kötelező elemének tekintették a határon túli magyarokról szóló közbeszédet. Az erdélyi partciumi, mondjuk romániai magyarság - de bármilyen haráton túli magyarságot mondhatnánk - pedig részben liberális. Ez nem túl bonyolult, hiszen minden embercsoportban van ilyen is olyan is, liberális is konzervatív is. Erről feledkezik el Szentesi-Zöldi, vagyis nem feledkezik el, hanem szimplán gyűlöl.

Az olyan szörnyű sorsú embereket, mint Szentesi-Zöldi, azért kéne kirekeszteni a közbeszédből, mert bár önmagukkal teszik ezt, csak sajnos fertőznek. Természetesen Szentesinek megvannak a baloldali elvbarátai is, csak ők nem a nemzet testéből, nem a magyarságból, hanem a demokráciából írnak ki embereket. Márpedig ezt nem szabad hagyni, se pro, se kontra.

Ezt az országot nem a Szentesiek vagy a Mészáros Tamások tették élhetővé. Ezt az országot liberálisok, konzervatívok, bal és jobboldaliak, zsidók, melegek cigányok, radmagyarok vagy komcsik együtt tehetik csak élhetővé. Hiszen együtt élünk itt ebben az országban, és bárki, aki valakit ki akar innen rekeszteni, azaz megkérdőjelezi valakinek a magyarságát, annak igazából saját magát kéne kirekesztenie ebből a közösségből. Vagyis nekünk, azoknak, akik csupán élni szeretnénk ebben az országban, kéne a szegény szerencsétlen Szentesi-Zöld-félékkel elbeszélgetni, adni nekik még egy esélyt, majd hagyni őket a fenébe, főjenek meg a buta hisztijükkel a Magyar Hírlap szerkesztőségében.

De mielőtt befejeznénk, térjünk még ki Szentesi-Zöld orgoványi magasságára:

A gyógyszeres kezelés kudarcára a műtéti megoldást ajánljuk. Éles késsel felvágjuk a liberálist, a szívét megnagyobbítjuk, testét megerősítjük, szellemét kitágítjuk, és máris ott fekszik a műtőasztalon egy lehetséges magyar. A recept ötlete a nagy szóbűvész Esterházy Pétertől származik, igaz, ő merő véletlenségből mindenhova magyart írt, de ne haragudjunk rá, inkább tömjük meg őt is egy pirulával, így gondozd a liberálisodat…

Végezetül: ha minden kísérlet kudarcot vallott, engedjünk szabad folyást az eseményeknek. A fű után jönnek a partidrogok, aztán a kokó, a heroin és a többi. Közben mi együnk véres hurkát kovászos uborkával, főzzünk lábszárpörköltet a barátainkkal, igyunk jó borokat, olvassunk Jókait és Mikszáthot, járjunk családi napokra, mozogjunk sokat, énekeljünk esténként, köszönjünk előre a papnak és a tanítónak.

Tessék elhinni, a liberalizmus szó magától kikopik majd a szótárunkból.

Én büszkén kritizálom a magyarságot, hiszen én is az vagyok, ezzel nincsen semmi gond. Esterházy is magyar, így ha ő kritizálja, azzal sincs gond. Aki azt gondolja, Esterházy Péter külső szemszögből néz a magyarságra, kritikája egy külső kritika és nem a belső jobbító szándék, az szimplán buta, hiszen azt mondja, Esterházy nem magyar, hanem zsidó - pedig nem is zsidó csak sokan annak gondolják - így nem kritizálhatja a magyarságot. Ha pedig Szentesi-Zöld szerint a magyarságról senki nem mondhat kritikát, akkor szimplán olyan buta ember, aki nem tudja elviselni, ha rosszat mondanak róla.

És a legvégén egy mondat neked László: Jókai és Mikszáth hányna tőled.