Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Vége lesz-e a háborúnak?


A rendőrség letartóztatta Csatáry Lászlót, akit azzal vádolnak, hogy több mint 15 ezer zsidó származású állampolgár kivégzésében bűnrészes, illetve, hogy részt vett többük megkínzásában. Első ránézésre nem lehet kétséges a börtön. Ma Magyarországon szabadlábon él Biszku Béla, aki egy jegyzőkönyvezett ülésen kérte a letartóztatott 56-os forradalmárok ügyében több ember kivégzését, még több koncepciós pert, és a gyanú szerint részt is vett ezeknek előkészítésében. Első ránézésre nem lehet kétséges a börtön. De ez itt a jelenkor Magyarországa.

Sokan nem értik, a két eset miért kapcsolódik össze, sokan próbálják egyik vagy másik cselekedetét kisebbíteni, felmentést adni nekik. Pedig nem lenne szabad. Ha valaki hisz a demokráciában, ezen belül is a magyar demokráciában (mint ennek a cikknek a szerzője, még ha nagyon sok problémája is van vele), nem lehet kétséges számára a diktatórikus magyar rendszerek elutasítása, a politikai okokból elhurcolt ártatlan emberek tisztelete, és itt nem lehet kettős mércét alkalmazni. A jelenlegi politikai elit a történelmünket használja, azzal tart minket sakkban, szépen csujogat a kommunistákkal és a fasisztákkal. Mengelézik a kormányra (MSZP), ha úgy tartja kedve, vagy lebolsevikozza az ellenzékét (Fidesz), vagy érdektelennek tartja brutálisan sok magyar ember halálát (Jobbik). Pont ezért se a jobb, de a baloldali alapú diktatúrák bűneit sem lehet relativizálni és nem is szabad. Biszku esetében az elítélést megakadályozza a jog, de ez nem lehetne akadály még ebben a rendszerben sem. Csakhogy.

Csakhogy amiért az ember elutasítja ezeket a diktatúrákat, pontosan emiatt félti is azt a rendszer, amelyet szeretne megtartani, felépíteni: a demokráciát. A demokrácia nem ott kezdődik, hogy megvan az intézményrendszere, vannak ennél sokkal fontosabb feltételei is, ezek egyike az empátia, egy másik a tolerancia, és egy harmadik valamiféle altruista vonás, ami azt mondja, okos enged - szamár szenved. Ezeket is meg kell teremteni, sok alázattal, sok feladással, sok olyan gesztussal, amikor legyűröd a benned lévő racionalitásnak tűnő bosszúvágyat és a szeretetre hallgatsz.

Bizonyára sokakat meg fog botránkoztatni az a vélemény, ami ezután fog következni: én egyikőjüket se ítélném el. Hagynám őket békében megdögleni. Nem érdekel a példastatuálás, nem érdekel az, hogy háborús bűnösök, nem tőlük kell félteni a demokráciát, Magyarországot. Sokkal inkább azoktól az emberektől kell félteni, akik kihasználják ezeknek az embereknek a rémtetteit. Azoktól, akik ma uszítanak, és ezeknek az emberek szavazói felé kéne tenni egy lépést. Le kéne végre szögezni, elég volt a történelem csűréséből-csavarásából, az elbaszott kormányzások, karakternélküli pártok történelemmel való felvarrásából. Én lépnék egyet a kettészakadt Magyarország megmentésért. Számomra ez fontosabb, mint a mindkét rendszer által sújtott családomért való bosszúállás.

Ha bármelyikőjüket elítélik, a másik sorsától függetlenül az egyik oldal túlzást, fasizmust vagy kommunizmust fog kiáltani. Ha mindkettőjüket elítélik, igazából senkinek se lesz elégtétele, mert az ő kis lelki történelmébe belegázoltak. Erőszakkal nem lehet feloldani a múltat. Biszku vagy Csatáry elítélése nem hozza vissza az áldozatokat, csak igazolást ad az éppen aktuális oldal számára: a másik oldalon rohadékok vannak. Pedig nincsenek, se pro se kontra.

Az elítélésük nem teremt békét se megnyugvást a saját oldal számára, hiszen a másik oldalon a gyűlölködés ugyanúgy megmarad, amire a jelenlegi magyar társadalom csak a további gyűlölködést ismeri, mint választ. Tudom, hogy nehéz kérdés, de csapdahelyzetben vagyunk és egymás foglyai vagyunk, ebből a csapdahelyzetből pedig csak a túlzott méltányosság vezet ki minket, megmutatni a másiknak, hogy mi nem akarunk bosszút állni, mert most nem erre van az idő.

Itt és most olyan gesztusokra van szükség, ami nyit a másik oldal felé.Túszcserére lenne szükség, és nem is személyekben hanem bármilyen tettekben. Ki kéne venni az uszitók kezéből a fegyvert, a történelmet, és csendben letenni azt.

Itt kéne rendszertváltani, itt van szükség radikális fordulatra, itt kéne fülkeforradalmat kirobbantani, hogy a másikat nem egy jelzővel illetjük - fasiszta, kommunista, liberális, zsidó, náci - és párosítjuk ehhez vélt vagy valós sérelmeinket, hanem egy másként gondolkodó embert látunk benne, akit vagy megpróbálunk meggyőzni vagy hagyjuk, hogy főjön a saját hülyeségében.

A két fenti férfi elítélése egyetlen halotatt se hoz vissza, egyetlen szenvedést se tesz jóvá. Ezek az ügyek csupán arra jók, hogy hergeljük egymást az aktuálpolitikában, történelmi túllépésre egyik ember elítélése se ad lehetőséget, csak a saját képzelt toposzainkkal, betegségeinkkel való játszadozásra alkalmas.

Az lenne a jó, ha mindketten meghaltak volna már, de a legjobb, ha egyikük se követi el a tetteit, nah az lett volna az igazán frankó.

Természetesen ez nem fog megtörténni, de remélem talán páran elgondolkóznak egy ilyen érvelés mentén.

· 4 trackback