Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Pozsonyi Ádám már provokálni se tud


Manapság egy kedvenc lapunkká vált a Magyar Hírlap. Amióta a minőségi humor kihalt Magyarországról, és ilyen drága lett a kávé, reggelünket bátran nyítjuk Széles Gábor kedvenc lapjával, hiszen egyszerre ér el döngő adrenalinnövekedést, majd a megnyugodás után hosszantartó kacajt: ilyen idióták tényleg nincsenek.


Nem, a mai etűdben nem Bayer Zsolt cikke kerül terítékre, aki most már sokadszorra megírta: aki nem szereti a sportot, az nem magyar, az olimpiai siker pedig Orbán Viktor érdeme. Hanem Pozsonyi Ádám, aki megnyugtatja a gyűlölködésre vágyó jobboldali közönséget: nem kell aggódni, aki nem ért egyet velünk, az mind féreg.

„Az igazi baloldali.” Ezzel példálóznak rendszerint, amikor döbbenten csodálkoznak rá a valóságra, tehát hogy a macska nyávog, télen hideg van, a vaj elolvad a napon és a baloldali ember hazaáruló.

Jobboldali, aki termel és félretesz, baloldali, aki ujjaival malmozik, és segélyt vár. Jobboldali, aki gyönyörű képet fest, mert az univerzum csodás, baloldali, aki pacákat halmoz és „másképp” látja a világot.

Mert a baloldali legfőbb jellemvonása az irigység, s mivel tehetségtelen – aki hozzáértő és becsületes, az nem baloldali – gyűlöli azt, aki valamit elért.

A baloldaliság lelki betegség. Magától baloldali ember nincs, hacsak nem uszítják és manipulálják.

Pozsonyi Ádám régen legalább szórakoztató volt, mára már csak arra jó, hogy uszítson vagy uszítsanak vele. Mostani művét csak azért említjük meg, mert a baloldali helyére az idézetkében a jobboldalit behelyezve ugyanazt kapjuk, egy szegény, a sértettségében vergődő, egykor jobb napokat látott embert. Sajnálunk Pozsonyi Ádám, gecizők, tekintetes úr és a többiek. De a példa fontos, így nem szabad gondolkodni, és a cikk elolvasása után mindeki vegyen nagy levegőt és nyugodjon meg, se a jobboldaliak, se a baloldaliak többsége nem ilyen hülye.

· 2 trackback